Angol nyelvtan kezdőknek: az alapvető szabályok érthetően, példákkal

Lehet, hogy ismered egy személy, egy cselekvés és egy tárgy angol megnevezését, mégsem tudod biztosan, hogyan kapcsolódnak össze. Az angol nyelvtan ezeket a kapcsolatokat magyarázza el: ki csinál valamit, rendszeresen történik-e vagy éppen most, melyik tárgyra gondolsz, és kijelentesz-e valamit vagy kérdezel. A gyakorlati célja az, hogy egyértelmű legyen, mit szeretnél mondani.

Kezdőként gyakran nem egyetlen bonyolult szabály okoz nehézséget, hanem több apró döntés ugyanabban a mondatban. Az is vagy a does kell ide? Kell az igére -s? A főnév előtt a vagy the álljon? Ha észszerű sorrendben ismered meg a rendszert, ezek a döntések is érthetőbbé válnak.

Ez az útmutató lépésről lépésre építi fel az alapokat. Azokat a nyelvtani ismereteket veszi végig, amelyekkel bemutathatod magad, beszélhetsz hétköznapi eseményekről, információt kérhetsz és egyszerű gondolatokat kapcsolhatsz össze. Nem az összes kivétel gyűjteménye. Minden rész egy mintát magyaráz el, mellette példákkal, hogy lásd a mondat felépítését és az adott alak használatának okát is.

Kezdd az angol mondat felépítésével!

Egy szokásos kijelentő mondatban az alany rendszerint az ige előtt áll. Az alany mutatja meg, kiről vagy miről szól a mondat; az ige cselekvést vagy állapotot fejez ki. Ha a cselekvésnek tárgya is van, az többnyire az igét követi. Nézd ezt a példát: Maya reads a message. („Maya egy üzenetet olvas.”) Ebben a Maya az alany, a reads az ige, az a message pedig a tárgy.

A szórend jelentést hordoz. Például: The dog follows the boy. („A kutya követi a fiút.”) Itt a kutya követ valakit; a két főnév felcserélése azt is megváltoztatja, ki követ kit. Az angol ezért nem mindig engedi meg a magyarban természetes szórendet, ahol a ragok is jelölik a mondatrészek szerepét. Először keresd meg az alanyt és az igét, majd add hozzá a gondolat teljessé tételéhez szükséges információt.

Nem minden mondathoz kell tárgy. A The baby sleeps. („A baba alszik.”) önmagában teljes, míg a The baby is tired. („A baba fáradt.”) mondatban az is kapcsolja össze az alanyt a jellemzésével. A szokásos teljes kijelentésekben általában ki kell tenni az alanyt: az It is cold. („Hideg van.”) tartalmazza az it névmást, bár az nem utal konkrét tárgyra. A magyarban gyakori alanyelhagyást tehát ne vidd át automatikusan az angolra. A felszólítás gyakori kivétel: az Open the window. („Nyisd ki az ablakot!”) anélkül szólítja meg a hallgatót, hogy kimondaná a you névmást.

Névmások: ki cselekszik, és kire irányul a cselekvés?

A névmásokkal úgy utalhatunk emberekre és dolgokra, hogy nem ismételjük folyton a nevüket. Alakjuk a mondatbeli szerepük szerint változhat. Alanyként alanyi alakot használunk; sok ige és az elöljárószók után tárgyi alak áll. Például: She knows me. („Ő ismer engem.”) Itt a she az alany, a me pedig a tárgy. Ha ezeket a her és az I alakokra cserélnénk, a szerkezet nem maradna helyes.

Az utolsó oszlop azt mutatja meg, kihez kapcsolódik az említett személy vagy kié a dolog: my friend („a barátom”), their house („a házuk”). Ezek az alakok főnév előtt állnak. Hasonlítsd össze a két mondatot: This is my bag. („Ez az én táskám.”) és This bag is mine. („Ez a táska az enyém.”) A mine önállóan áll. A helyes alak my bag, nem the my bag, még ha magyarul használunk is névelőt a „táskám” előtt. Személynév után a birtoklást az 's jelölheti: Maya's bag („Maya táskája”).

A You egy vagy több embert is megszólíthat; az ige szokásos egyeztetése nem változik. A They több személyre vagy dologra utalhat, de egyetlen személyre is használják, például ha nem ismert a neme. Ilyenkor is olyan igealakok követik, mint a they are és a they have. A névmásokat teljes mondatok részeként tanuld, ne csak elszigetelt fordításlistából. A magyar „ő” például nem különbözteti meg a nemeket úgy, mint az angol névmások egy része.

A be ige: miért fontos az am, az is és az are?

A be ige összekapcsolja az alanyt azzal, hogy kicsoda, milyen állapotban van vagy hol található. Jelen időben az am áll az I mellett, az is a he, she, it és az egyes számú főnévi alanyok mellett, az are pedig a you, we, they és a többes számú főnévi alanyok mellett. Az alany határozza meg a választást, nem a legközelebbi szó.

Nézd ezt a mondatot: My sister is a doctor. („A nővérem orvos.”) Az is itt egy személyt köt össze a foglalkozásával. A We are tired. („Fáradtak vagyunk.”) esetében az ige embereket kapcsol össze egy állapottal; a The keys are on the table. („A kulcsok az asztalon vannak.”) mondatban a helyüket adja meg. A magyar bizonyos ilyen mondatokban elhagyja a be megfelelőjét, például a „nővérem orvos” szerkezetben, de a fenti angol mondatokban az ige szükséges. Az életkort is ezzel a mintával fejezzük ki: I am twenty. („Húszéves vagyok.”)

Tagadáskor az ige után tedd a not szót: She is not ready. („Ő nincs kész.”) Kérdésben az ige kerül az alany elé: Is she ready? („Készen van?”) Ehhez a mintához ne adj do segédigét. Az olyan összevont alakok, mint az I'm, az isn't és az aren't, gyakoriak a társalgásban és a kötetlen írásban.

A Be nem olyan általános szó, amelyet minden cselekvés elé oda kell tenni. Az I work. („Dolgozom.”) mondatban nem kell am. Az I am working. („Éppen dolgozom.”) egy másik, helyes szerkezet, amelyről később lesz szó. Az I am work. hibásan keveri a kettőt.

Főnevek: egyes és többes szám, mit lehet megszámolni?

A megszámlálható főnév olyan különálló dolgot nevezhet meg, amelyet megszámolunk: egy jegy, két jegy. A szokásos angol többesjel az -s, de az írásmód változhat: box–boxes („doboz–dobozok”), city–cities („város–városok”), boy–boys („fiú–fiúk”). Rendhagyó többes szám is van, például child–children („gyerek–gyerekek”). Pusztán a többes szám jelölésére ne tegyél aposztrófot. Arra is figyelj, hogy a magyar „két jegy” kifejezéssel ellentétben az angol főnév számnév után is többes számba kerül, ha egynél többről van szó.

A megszámlálhatatlan főnevek a szokásos jelentésükben másként viselkednek. A Water („víz”), az information („információ”) és a furniture („bútorzat”) ebben a jelentésben rendszerint nem számolható közvetlenül. Mondd azt, hogy some information („némi információ”), ne azt, hogy an information. Mennyiségek vagy egységek megszámolásához adj hozzá megfelelő megszámlálható főnevet: two glasses of water („két pohár víz”) vagy three pieces of furniture („három bútordarab”).

A megszámlálhatóság a szó használatához és jelentéséhez tartozik, nem csupán ahhoz, hogy a valóságban meg lehetne-e számolni a tárgyat. Egy főnév mindkét módon használható lehet: a chicken jelenthet csirkehúst, míg az a chicken egy madarat jelent. A kívánt jelentést tanulószótárban ellenőrizheted. Ne feltételezd, hogy az angol minta pontosan megegyezik a magyarral.

A Some kijelentő mondatokban gyakran nem pontosított mennyiséget vezet be: We have some rice. („Van egy kis rizsünk.”) Az Any tagadásban és semleges kérdésekben gyakori: We don't have any rice. („Nincs rizsünk.”) Ezek gyakori minták, nem kivétel nélküli szabályok: kínáláskor gyakran some szerepel, például: Would you like some tea? („Kérsz egy kis teát?”) Mennyiségre kérdezve a How many tickets? („Hány jegy?”) többes számú, megszámlálható főnevet használ, a How much water? („Mennyi víz?”) pedig megszámlálhatatlant.

Névelők: a, an, the vagy névelő nélkül?

A névelők segítenek a hallgatónak azonosítani, mire utal a főnév. Az a/an egyes számú, megszámlálható főnévvel használható, amikor egy kategória egyik tagját említed, de nem azonosítod a hallgató számára. A the akkor kell, ha a hallgató azonosítani tudja a személyt vagy dolgot. Például: I bought a lamp. The lamp is blue. („Vettem egy lámpát. A lámpa kék.”) A második mondat a már említett lámpára utal vissza.

Ez nem egyszerűen az első és a második említés szabálya. A Could you close the door? („Becsuknád az ajtót?”) kérdést korábbi említés nélkül is felteheted, ha egyértelmű, melyik ajtóra gondolsz. Az a és az an között a következő hang, nem a leírt betű alapján válassz: az a university („egy egyetem”) főneve /j/ hanggal kezdődik; az an hour („egy óra”) főneve magánhangzóval.

Általános kijelentésekben a többes számú és a megszámlálhatatlan főnevek előtt gyakran nincs névelő: Dogs need exercise. („A kutyáknak mozgásra van szükségük.”) Az egyes számú, megszámlálható főnévhez rendszerint kell valamilyen determináns: a book („egy könyv”), the book („a könyv”) vagy my book („a könyvem”). A determináns itt olyan szó, amely pontosítja a főnév vonatkozását. További részleteket a Cambridge névelőkről szóló magyarázatában találsz.

Melléknevek, határozószók és egyszerű összehasonlítások

A melléknév személyt vagy dolgot jellemez. Gyakran a főnév előtt áll, például a quiet room („egy csendes szoba”), vagy a be után, például The room is quiet. („A szoba csendes.”) Az angol melléknevek alakja általában nem változik a főnév többes száma vagy nyelvtani neme szerint. Ugyanaz a quiet szerepel a two quiet rooms („két csendes szoba”) kifejezésben is. A többesjelet a főnévhez tedd, ne a melléknévhez.

A határozószó megmutathatja, hogyan történik egy cselekvés. Hasonlítsd össze ezt: She is careful. („Ő óvatos.”), ami a személyt jellemzi, ezzel: She drives carefully. („Óvatosan vezet.”), ami a vezetés módját írja le. Sok módhatározószó -ly végű, de a végződés nem általános ismertetőjel. A Fast melléknév és határozószó is lehet, míg a friendly („barátságos”) melléknév. A good („jó”) szokásos határozószói megfelelője a well („jól”).

Két dolog összehasonlításakor sok rövid melléknév -er végződést kap: This bag is cheaper than that one. („Ez a táska olcsóbb annál.”) Sok hosszabb melléknévvel a more szót használjuk: This chair is more comfortable. („Ez a szék kényelmesebb.”) A felsőfok egy csoporton belüli szélső értéket jelöl: the cheapest bag („a legolcsóbb táska”), the most comfortable chair („a legkényelmesebb szék”). Egyes alakok rendhagyók, például good–better–best („jó–jobb–legjobb”). Ha hasznosak, az új melléknévvel együtt a fokozott alakjait is tanuld meg, és ne keverd a két középfokú mintát olyan formákban, mint a more cheaper.

Have és there is: a birtoklás nem ugyanaz, mint a létezés

A have birtoklást, valamint sok személyes kapcsolatot vagy tulajdonságot fejez ki. Egyszerű jelenben a has alakot használd a he, she, it és az egyes számú főnévi alanyok mellett: Maya has a bicycle. („Mayának van egy kerékpárja.”) Ebben a mintában kérdéshez és tagadáshoz do/does szükséges: Does Maya have a bicycle? („Van Mayának kerékpárja?”) A does után a főige have, nem has. Ez az alapalak: a szótári alak to nélkül, mint a have, a work vagy a go.

A have got szerkezettel is találkozol, különösen a beszélt brit angolban, birtoklás kifejezésére. Ennek saját kérdő mintája van: Have you got a bicycle? („Van kerékpárod?”) Mindkét szerkezet hasznos, de ne keverd őket ilyen alakba: Do you have got ...? Tanulás közben először az egyik mintát használd következetesen.

A There is és a there are valaminek a létezését vagy jelenlétét vezeti be. A There is a shop near my house. („Van egy bolt a házam közelében.”) egy boltot vezet be, a There are two shops. („Két bolt van.”) pedig többes számot használ. Hasonlítsd össze ezzel: The shop is near my house. („A bolt a házam közelében van.”) Itt a bolt már azonosított, és a helyéről beszélsz. Ezekben a bevezető mondatokban a there nem azt jelenti, hogy „ott”.

Present Simple: szokások, tények és jelenlegi helyzetek

Az egyszerű jelent szokásokra, általános tényekre és olyan helyzetekre használd, amelyeket jelenleg általánosan igaznak mutatsz be. Az I walk to work. („Gyalog járok dolgozni.”) szokást ír le, nem feltétlenül a beszéd pillanatában zajló cselekvést. A She lives near the station. („Az állomás közelében lakik.”) a jelenlegi helyzetéről szól; nem állítja, hogy örökre ott fog lakni.

A legtöbb igénél az alapalakot használd az I, you, we, they mellett. A he, she, it vagy egyes számú főnévi alany mellett tedd hozzá az -s végződést, illetve a megfelelő írásmódú változatát: works, watches, studies. Kérdésben és tagadásban a does már jelöli ezt az alakot, ezért a főige visszatér az alapformához: Does she work here? („Itt dolgozik?”), She doesn't work here. („Nem itt dolgozik.”)

Az I, you, we, they és a többes számú főnévi alanyok mellett ezekben a kérdésekben do, tagadásban do not szerepel, amelyet rendszerint don't alakra vonunk össze: Do they work here? („Ők itt dolgoznak?”), They don't work here. („Ők nem itt dolgoznak.”) A főige alapalakban marad. Ne feledd, hogy a be a korábban elmagyarázott saját mintáját követi.

Az olyan gyakoriságot jelölő szavak, mint az often („gyakran”) és a usually („általában”), többnyire a főige előtt, de a be után állnak: I usually cook. („Általában főzök.”), I am usually busy. („Általában elfoglalt vagyok.”) Az egyszerű jelen menetrendeket is leírhat. A ritkább használatok előtt a fő jelentéseit tanuld meg; további gyakorlást a British Council egyszerű jelenről szóló útmutatója kínál.

Present Continuous: folyamatban lévő cselekvés vagy átmeneti helyzet

A folyamatos jelenben az am/is/are után az ige -ing alakja áll. Mindkét rész fontos: I am reading. („Éppen olvasok.”), nem I reading. A szerkezet a szóban forgó időszakban folyamatban lévőnek mutat egy tevékenységet. Ez lehet a beszéd pontos pillanata vagy egy mostanában tartó, átmeneti időszak.

Hasonlítsd össze a két mondatot: She works in a hotel. („Egy szállodában dolgozik.”) és She is working in a hotel this month. („Ebben a hónapban egy szállodában dolgozik.”) Az első jelenlegi, általános helyzetként mutatja be a munkáját. A második az átmeneti jelleget hangsúlyozza; nem szükséges, hogy az illető éppen a mondat kimondásának másodpercében is dolgozzon. A különbség a közölni kívánt jelentés, nem egyszerűen az, hogy szerepel-e időhatározó.

Sok állapotot kifejező igét, például a know („tud, ismer”) és a need („szüksége van rá”) igét szokásos állapotjelentésében általában egyszerű alakban használjuk. Mondd azt, hogy I know the answer. („Tudom a választ.”), akkor is, ha a jelen pillanatról beszélsz. Egyes igék jelentése változik az egyszerű és a folyamatos használat között, ezért ebből a kezdő szabályból ne következtesd azt, hogy egy adott igének soha nem lehet -ing alakja.

Past Simple: lezárt múltbeli helyzetek

Az egyszerű múlt egy eseményt vagy helyzetet lezárt múltbeli időszakba helyez. Az időpontot meg is nevezhetjük, például: We visited our friends yesterday. („Tegnap meglátogattuk a barátainkat.”), de a beszélgetésből is kiderülhet. Ehhez az igeidőhöz nem kell feltétlenül a mondatba a yesterday szó. A múltbeli keret számít, nem egy bizonyos kulcsszó jelenléte.

A szabályos igék múltját rendszerint -ed végződéssel képezzük, szükség esetén helyesírási módosításokkal. A rendhagyó igék alakjait külön kell megtanulni: go–went, see–saw. Ezeknél a cselekvést kifejező igéknél a szokásos kérdéshez és tagadáshoz did vagy didn't és alapalak kell: Did you go? („Elmentél?”), I didn't go. („Nem mentem el.”) A múltat már a did jelöli, ezért a didn't went hibás.

A Be múltja eltérő mintát követ: I/he/she/it was és you/we/they were. Használd ezeket: Was she at home? („Otthon volt?”) és She wasn't at home. („Nem volt otthon.”), did nélkül. Gyakorlás közben is tartsd szem előtt a be és a szokásos főigék közti különbséget.

Beszéd a jövőről: will, going to és egyeztetett programok

Az angol többféleképpen utalhat a jövőre. A Will után álló alapalak jóslatot, ígéretet vagy a beszéd pillanatában hozott döntést fejezhet ki. Ha észreveszed, hogy valaki küszködik egy táskával, az I'll help you. („Segítek neked.”) azonnali döntésedet közölheti. A tagadó won't a will not összevont alakja.

A Be going to és az utána álló alapalak gyakran már meglévő szándékot vagy jelenlegi jelekre alapozott előrejelzést fejez ki. Az I'm going to study tonight. („Ma este tanulni fogok.”) egy már kialakult tervet mutat be. Ne hagyd ki ebből a szerkezetből az am/is/are alakot; az I going to study hiányos.

A folyamatos jelen előre egyeztetett jövőbeli eseményt is leírhat: We're meeting our teacher tomorrow. („Holnap találkozunk a tanárunkkal.”) A lehetőségek átfedhetik egymást, és a szövegkörnyezet befolyásolja, melyik hangzik természetesen. Ne tekintsd a will szót minden jövőbeli gondolat kötelező fordításának. Először döntsd el, hogy egy döntést jelentesz be, szándékot írsz le vagy egyeztetett programra utalsz.

Present Perfect: a múltnak a jelennel való kapcsolata

A befejezett jelenben a have/has után a befejezett melléknévi igenévi alak áll, amelyet gyakran az ige harmadik alakjának nevezünk. Szabályos igéknél ennek írásmódja azonos az -ed végű múlt alakkal; rendhagyó igéknél eltérhet, például: write–wrote–written. Ez az igeidő a múltbeli helyzetet összekapcsolja a jelennel, nem egyszerűen egy lezárt múltbeli keretbe helyezi. Nincs vele minden használatban megegyező magyar igeidő.

Például az I have lost my key. („Elvesztettem a kulcsomat.”) megmagyarázhatja, miért nem tudod most kinyitni az ajtót. Az I lost my key yesterday. („Tegnap elvesztettem a kulcsomat.”) egy megadott, lezárt időpontba helyezi az elvesztést. A befejezett jelent rendszerint nem kapcsoljuk lezárt időt jelölő kifejezéshez, például a yesterday szóhoz. Az eddigi tapasztalatokról és egyes továbbra is fennálló helyzetekről is beszélhetünk vele: I have lived here for two years. („Két éve lakom itt.”) Az illető ebben az esetben még mindig ott lakik. Ez az áttekintés kiindulópont; további használatokat a British Council befejezett jelenről szóló magyarázatában találsz.

Olvasd el ezt is: Angol igeidők kezdőknek: hogyan értsd meg, válaszd ki és ne keverd össze őket?

Kérdés és tagadás: válaszd a megfelelő mondatmintát!

Nem minden angol kérdéshez ugyanazt a segédszót kell hozzáadni. Először az igés szerkezetet nézd meg. A be esetében az igét tedd az alany elé. Szokásos főigével egyszerű jelenben vagy múltban a legtöbb kérdéshez do/does/did szükséges. Módbeli segédigénél, például a can esetében, ez kerül az alany elé. A táblázat a befejezett jelenben használt have segédigét is bemutatja.

Összetett igealaknál a kérdéshez az első segédigét használd, tagadáskor pedig utána tedd a not szót: Is she working? („Éppen dolgozik?”), She isn't working. („Most nem dolgozik.”) A have segédige a Has she finished? („Befejezte?”) mondatban másként működik, mint a birtoklást kifejező ige a Does she have a bicycle? („Van kerékpárja?”) kérdésben. A kérdőszó rendszerint a kérdő szerkezet elé kerül: Where does she work? („Hol dolgozik?”) Ha már van megfelelő segédige, ne tegyél be még egy do alakot.

Gyakori kivételt jelentenek azok a kérdések, amelyek magára az alanyra kérdeznek rá. A semleges Who works here? („Ki dolgozik itt?”) kérdésben a who az alany helyét foglalja el, ezért nincs does. Hasonlítsd össze ezzel: Who does she help? („Kinek segít ő?”) Itt továbbra is a she az alany, és az angol mondat tárgyára kérdezel rá. Ezt a különbséget részletesebben a Cambridge kérdőszavas kérdésekről szóló útmutatója magyarázza el.

Can, should és must: képesség, tanács és szükségesség

A módbeli segédigék egy másik igéhez például képességet, engedélyt, tanácsot vagy szükségességet kifejező jelentést adnak. Kezdőként a can, a should és a must hasznos kiindulópont. Utánuk to nélküli alapalak áll, és harmadik személyben sem kapnak -s végződést: She can swim. („Tud úszni.”), nem She cans to swim.

A Can képességet fejezhet ki, vagy engedélyt kérhetünk vele: Can I sit here? („Leülhetek ide?”) A Should gyakran tanácsot vezet be: You should rest. („Pihenned kellene.”) A Must erős követelményt fejezhet ki: You must show your ticket. („Meg kell mutatnod a jegyedet.”) Ezek hasznos alapjelentések, nem az összes lehetséges használat.

A tagadással vigyázz. A You mustn't enter. („Nem szabad belépned.”) azt jelenti, hogy tilos belépni. A You don't have to enter. („Nem kell belépned.”) azt jelenti, hogy a belépés nem szükséges; nem tiltja meg. A két jelentés nem felcserélhető. A Have to szintén szükségességet fejez ki, de nyelvtanilag olyan alakokat használ, mint a Does she have to ...? („Neki kell ...?”) További részleteket a Cambridge must használatáról szóló magyarázatában találsz.

Elöljárószók: idő, hely és mozgás

Az elöljárószók főnevet vagy névmást kapcsolnak a mondat többi részéhez. Helyet, időt vagy irányt jelölhetnek. Jelentésük ritkán felel meg egyetlen magyar ragnak, névutónak vagy szónak minden helyzetben, ezért hasznosabb a teljes környező kifejezéssel együtt tanulni őket, mint egyetlen, mindenhol működő fordítást várni.

Hely megadásakor az in gyakran egy terület vagy tér belsejére utal, az on egy felületre, az at pedig egy pontra vagy valamilyen tevékenységhez kapcsolódó helyre. Hasonlítsd össze ezeket: in the box („a dobozban”), on the desk („az íróasztalon”) és at the bus stop („a buszmegállóban”). Ezek kezdő minták, nem teljes meghatározások. Az olyan rögzült kifejezéseket is meg kell tanulni, mint az on the bus („a buszon”).

Idő kifejezésekor az at órával megadott időpontok, az on napok és dátumok, az in hónapok, évek és évszakok mellett használatos. Így kapjuk az at seven („hétkor”), az on Monday („hétfőn”) és az in September („szeptemberben”) kifejezést. Az olyan szerkezetekhez, mint a next Monday („jövő hétfőn”) és a last year („tavaly”), általában nem kell ilyen elöljárószó. A cél felé irányuló mozgás gyakran to elöljárószót használ, például go to school („iskolába megy”), de a szokásos kifejezés go home („hazamegy”), to nélkül. Figyeld meg és jegyezd fel a teljes szókapcsolatokat.

Gondolatok összekapcsolása: and, but és because

Ha már tudsz egyszerű mondatot alkotni, kapcsolj hozzá egy második gondolatot. Az And („és”) további információt ad, a but („de”) ellentétet vezet be, a because („mert”) pedig okot ad meg. A kapcsolat azt tükrözze, amit mondani szeretnél, ne csak hosszabbá tegye a mondatot.

Nézd ezt a példát: I want to practise, but I am tired. („Szeretnék gyakorolni, de fáradt vagyok.”) A második rész ellentétben áll az elsővel. A másik példa: I am studying because I have a test tomorrow. („Azért tanulok, mert holnap dolgozatot írok.”) Itt a második rész az okot magyarázza meg. Mindegyik rész belső szerkezetének továbbra is helyesnek kell lennie. A hosszabb mondat sem teszi feleslegessé az alanyt, a megfelelő igealakot vagy a névelőt.

Fokozatosan építsd fel ezeket a kapcsolatokat. Két világos, összekapcsolt gondolat jó kiindulópont a több alárendelt tagmondatból álló hosszabb mondatok előtt. Amikor ellenőrzöd az írásodat, azt is kérdezd meg, hogy az egyes részek nyelvtanilag helyesek-e, és azt is, hogy a kötőszó a szándékolt kapcsolatot fejezi-e ki.

Olvasd el ezt is: Angol chunks: jelentésük és 50 hasznos példa fordítással

Hogyan tanulj angol nyelvtant úgy, hogy a jelentés se vesszen el?

Válassz egy gyakorlati feladatot és a hozzá szükséges nyelvtant. Bemutatkozáshoz gyakorold a névmásokat, a be igét és az egyszerű főnévi szerkezeteket. A napod leírásához az egyszerű jelennel foglalkozz. Egy közelmúltbeli utazás elmeséléséhez indulj az egyszerű múltból. Így minden új alaknak célja lesz, és könnyebb felismerni, milyen információ hiányzik egy befejezetlennek tűnő mondatból.

Egy szabály elolvasása után írj néhány számodra igaz vagy hasznos mondatot. Változtasd meg az alanyt, tagadj és kérdezz, közben ellenőrizd, mely szavakat kell módosítani. Ezután magyarázd el két alak jelentéskülönbségét, például egy szokás és egy folyamatban lévő tevékenység között. Ha nem tudod megmagyarázni, térj vissza a helyzethez, ne csak a végződéshez.

A hibáidat típusonként nézd át. A hiányzó alany, a hibás igealak és a kihagyott névelő más-más magyarázatot igényel. Ha csak a látható szót javítod ki, de nem érted a szerepét, később nehéz lesz másik mondatot építeni. Térj vissza ugyanahhoz a mintához új szókinccsel, és keresd meg rövid szövegekben és hangfelvételeken is.

A szókincs és a nyelvtan támogatja egymást. A LuvStudy szókincsgyakorlataival gyakorolhatod a szavak jelentését, írásmódját és hangfelvétel alapján a kiejtésüket, majd az ismerős szavakból saját mondatokat alkothatsz. A szókincsgyakorló nem értékeli automatikusan a szabadon írt mondatok nyelvtanát; ezeket megbízható nyelvtani forrás alapján vagy hozzáértő segítségével ellenőrizd.

Ellenőrizd az alapvető szabályokat!

Ezek a feladatok a cikkben már elmagyarázott szabályokat ismétlik át. Olyan választ adj, amely alakjában és jelentésében is megfelelő. A magyarázatok segítenek felismerni, mit érdemes újra átnézned, hogy a feladat ne pusztán egy pontszámról szóljon.

1. Válaszd ki az igét: My sister ___ at home. (am / is / are)
2. Válaszd ki a névelőt az „egy óra” határozatlan kifejezéshez: We need ___ hour. (a / an)
3. Javítsd ki a kérdést: Does he works here?
4. Írj le egy most zajló cselekvést: Please wait. I ___ a message. (write / am writing)
5. Javítsd ki a tagadást: We didn't went out yesterday.
6. A szükségesség hiányát fejezd ki, ne tiltást: You ___ bring food; we have enough. (mustn't / don't have to)
7. Kérdezd meg, ki dolgozik itt: Who ___ here? (work / works)
8. Válaszd ki a névmást: Please send the address to ___. (I / me)

Olvasd el ezt is: Angol olvasási szabályok kezdőknek: betűk, hangok és példák

Mit tanulj ezután?

Hasznos alap, ha tudsz világos mondatot alkotni, kérdéssé vagy tagadássá alakítani, és elmagyarázni, miért szerepelnek benne a fő alakok. Nem kell minden szakkifejezést azonnal felidézned. Azt viszont meg kell különböztetned, hogy például a be segítségével leírsz valamit, vagy egy szokásos igével cselekvést fejezel ki, illetve hogy szokásról vagy folyamatban lévő tevékenységről van-e szó.

Innen egyszerre egy területet bővíts: ismerd meg részletesebben az igeidőket, tanulmányozd a névelőválasztást különböző helyzetekben, tanulj gyakori igés szerkezeteket, és gyakorold a hosszabb, összefüggő beszédet. A nyelvtan az értelmes mondatokkal való ismételt találkozástól válik használhatóvá. Tartsd meg ezt az útmutatót támpontként, és térj vissza ahhoz a részhez, amely a következő kérdésedre választ ad.